Bevallom csak mostanában, a sokadik évad környékén kukkantottam bele az Észbontók című magyar kvíz-show néhány epizódjába (mert egy ismerősöm beszélt róla hitetlenkedve) és azonnal leesett az állam. Miután felszedtem a szőnyegről nem tudtam megállapítani, hogy mit érzek: egyszerre voltam ledöbbent, kínban nevető és dühös is. Csak azon tudtam rágódni, hogy "tényleg lehetséges, hogy ennyi emberben van ilyen hatalmas sötétség?"
A kép forrása: sorozatwiki.hu
Némi gyors közvélemény-kutatást végezve (a baráti és haveri körömben), plusz elolvasva néhány mértékadó netes véleményt, arra jutottam, hogy két uralkodó álláspont létezik az Észbontók kapcsán. Az egyik szerint a műsorban szereplő "válaszolók" megjátsszák magukat és sokkal butábbnak tűnnek, mint amilyenek valójában. Az ok: növelni akarják a nézőszámot (valamiféle ellenszolgáltatás fejében). A másik uralkodó vélemény szerint viszont a "versenyzők" tökéletesen önmagukat adják és bizony tényleg annyira idióták, amennyire annak látszanak.
Ha az utóbbit fogadjuk el és reálisnak tartjuk, hogy a hétről hétre levetítésre kerülő epizódokban több száz végtelenül ostoba embert látunk, akkor hihetetlenül szomorú az összkép. Azt jelenti ugyanis, hogy a különböző korcsoportokból érkező, eltérő városokból származó és más-más vagyoni rétegekből kikerülő versenyzők lehangolóan alacsony szellemi színvonalú keresztmetszetét adják a mai magyar társadalomnak. (Ami viszont egyébként megmagyaráz sok mindent ebben az országban. [De erről talán máskor])
Ha pedig ennyire rossz a helyzet értelem terén, annak érdemes az okaival is foglalkozni. Első helyen ott az oktatás. Ha egy 18 körüli magyar fiatal a honfoglalást az 1800-as években keresi (ahogyan tette ezt az egyik epizódban), felmerül, hogy egyáltalán nem tanítottak neki történelmet. (De persze csökkentsük csak tovább a közismereti órák számát a szakmai képzésekben. Hajrá!). Mást is mondok: Ha az országos kompetencia-mérések (melyekkel egyébként köztudottan trükköznek az iskolák [a jobb eredmény érdekében]) és az országos PISA-eredmények egyaránt lehangolóak, felmerülhet bennünk, hogy általában véve nem fejleszti a gyerekeket a közoktatási rendszer. VAGY mélyebbek az okok és ELEVE gyengébb gyerekanyag kerül a rendszerbe, így a pedagógusoknak annyira lentről kell indítaniuk a fejlesztéseket, hogy nem is tudnak túl magasra eljutni a képzések végére.
Már 5-6 éve is rosszabb eredményeink voltak mint más országoknak (forrás: hvg.hu)
Második problémakör szerintem a magyar családok helyzete és ezzel összefüggésben a fiatalok életmódja. Vajon mennyire segíti ma a fiatalokat a családok többsége? Leülnek e beszélgetni a gyerekkel a szülők? A fiatalok állandó TikTok mániája mennyiben segíti a szellemi fejlődést? Jó kérdések ezek, de persze nem biztos, hogy a válaszok közelebb visznek bennünket ahhoz, hogy megértsük: miért van ennyi buta ember köztünk (már ha valóban reális képet látunk az Észbontókban). Mert itt jön a másik álláspont: mi van, ha színjáték az egész? Miért ilyen nézett ez a műsor? Miért kíváncsi ennyi ember arra, hogy milyen újabb butaságot mondanak a versenyzők? És egyáltalán: miért jó megjátszott ostobaságokat felvenni illetve megnézni?
Nos, a pszichológia segíthet a válaszokban. Ha ugyanis azt tapasztaljuk, hogy minden kérdésre tudjuk a választ, miközben a képernyőn megjelenő versenyzők hülyeségeket mondanak, akkor okosnak érezhetjük magunkat, de legalábbis értelmesebbnek tűnhetünk a műsorban lévőknél. Talán ez az egyik oka az Észbontók népszerűségének: mindannyian (kivétel nélkül) okosabbak lehetünk másoknál (még ha csak 60 perc erejéig is).
Az kérdésre - mely szerint valóság vagy színjáték az Észbontókban látható rengeteg butaság - itt lehet voksolni:
Köszi a szavazatodat!
