Érdekességek, filmek, történelem, közélet

panelmedve

Zendülés a Caine hadihajón

2021. május 31. - Panelmedve

Herman Wouk 1951-es háborús regénye a The Caine Mutiny (nálunk: "Zendülés a Caine hadihajón" [1973-ban először megjelenve]) kamaszkorom egyik legkedveltebb olvasmánya volt, melynek később filmes feldolgozásait is megnéztem, így az 1954-es verziót (Humphrey Bogart főszereplésével) és az 1988-a változatot (a Jeff Daniels - Brad Davis párossal). Nekem a régebbi tetszett jobban, de az alapsztori mindkettőnél élvezetes.

caine.jpg

A USS Zane romboló 1943-ban, egy Caine-hez hasonló hajó, melyen Herman Wouk is szolgált (forrás: wiki.org)

A különleges, izgalmas, érdekes és szinte letehetetlen amerikai regény reálisan mutatja be az amerikai haditengerészetet és annak egyik hajóját (a rajta folyó életet) a második világháború Csendes-óceáni hadszínterén, miközben tanulságos jellemrajzot tár az olvasó elé a kicsinyes vezető archetípusáról.

Fiatalon a regényben leírt zendülés esemény-története izgatott, az a különleges élethelyzet mely a második világháború forgatagában egy amerikai kapitány leváltásához vezetett, mégpedig az USA egyik aknakereső rombolóján. Bár kitalált az egész sztori, számomra mindig is nagyon érdekesnek tűnt, hogy a modern időkben hogyan mehetett volna végbe ilyesmi. A regény elolvasásáig a zendülés afféle XVIII. századi "programnak" tűnt számomra, főleg Robert Merle A sziget című regényét olvasva (mely egyébként a Bounty hajó 1790-es valós lázadását dolgozza fel). Növelte számomra a Caine Mutiny hitelességét, hogy az iró, Herman Wouk valóban szolgált a háború alatt tengerésztisztként különböző hadihajókon [lásd fenti képet]. A szokatlanul magas kort megélt, 103 éves földi pályafutást felmutató Herman Wouk 1952-ben Pulitzer díjat kapott a Zendülés megírásáért.

herman_wouk.jpg

Herman Wouk 1951-ben /Larry C. Morris/The New York Times/ forrás: nytimes.com

Később, felnőtt fejjel újra meg újra elolvasva Zendülést már inkább a leírt események pszichológiai háttere fogott meg jobban. Életem során ugyanis különböző munkahelyeken dolgozva több alkalommal is felfedeztem a regénybeli Queeg kapitány archetípusát. Háromszor is felettesem volt egy-egy ilyen alak (más-más munkahelyeken), mégpedig kicsinyes, hozzá nem értő, sunyi és gyáva változatokban. Szerintem az ő figurája, mármint Queeg kapitány karaktere a Zendülés a Caine hadihajón legfontosabb szereplője. Nem ért a munkájához, ugyanakkor hiú és betegesen fél a megszégyenüléstől, miközben rossz emberismerő és kicsinyesen kötekedő alak, aki ráadásul végtelenül gyáva is. Mindez így együtt teszi tökéletesen alkalmatlanná bármilyen vezető szerepre, de különösen arra, hogy háborús időkben egy hadihajót irányítson. A regénybeli történetben Queeg mégis ezt teszi: egy rombolót vezet, az alatta szolgálók bánatára. Szekálja őket, hibás parancsokat ad ki, kollektív büntetéseket vezet be (vízmegvonás), végül egy viharban végveszélybe sodorja az egész hajót, ami kiváltja a lázadást. 

caine_film.jpg

Az 1954-es filmváltozat és az 1988-as. Az egyikben Bogart, a másikban Brad Davis alakítja Queeg karakterét

Az eseményeket Willie Keith zászlós (huszonéves tengerésztiszt) szemével látjuk, miközben ő maga is aktív részese az eseményeknek. Fontos még a másik két karakter is: Keefer főhadnagy és Maryk első tiszt, akiknek szerepe döntő a lázadásban. Egyikük a művelt, ravasz, másokat felbujtó, de önmagát gyáván háttérbe helyező lázító archetípusa (ő Keefer), másikuk pedig a becsületes, de könnyen megtéveszthető balek (Maryk), aki elviszi az egész balhét, holott tengerre született és csupán helyesen akar cselekedni. A három figura - Queeg, Maryk és Keefer - egy időtlen színjáték főszereplői, mely színjáték valószínűleg számtalan munkahelyen és közösségben lezajlik napjainkban is (az alkalmatlan főnök, a háttérből lázító "sz@rkavaró" és a balek részvételével).   

zendulesa_caine_konyvek.jpg

A regény különböző kiadásai (forrás: moly.hu)

A filmbeli Queeg kapitány megtestesíti azt a vezetőt, akit soha nem szabadna emberek élére helyezni, ahogyan ma is számtalan munkahelyen keseríti meg az emberek életét egy-egy alkalmatlan főnök.  Olyan valaki, aki nem látja a különbséget a valódi teljesítmény és a nyalizás között, aki személyes érzelmei alapján dönt szakmai kérdésekben, aki beskatulyázza embereit, aki kicsinyes döntésekkel szekálja a neki kiszolgáltatottakat és aki mindig az érdemteleneket jutalmazza meg, észre sem véve az értékes embereket.

A Zendülés a Caine hadihajón olyan regény és film, mely talán soha nem volt aktuálisabb, mint napjainkban, amikor a felszínesség, kicsinyesség és hozzá nem értés reneszánszát éli szinte minden területen. A Panelmedve éppen ezért ajánlja mindenki figyelmébe (a regényt és a filmes változatokat is), de főleg azoknak, akik átélték már, hogy milyen egy rossz főnök keze alatt dolgozni. 

panelmedve_alsosor.jpg

2021.05.31.15:09

A bejegyzés trackback címe:

https://panelmedve.blog.hu/api/trackback/id/tr1916577492

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nietzsche. 2021.06.01. 12:34:44

Herman Wouk regénye valóban egy pszicho-tanulmány az emberi természetről és az alkalmatlan vezetőkről. Közben érdekes az is, ahogyan a második világháborús amerikai flottát bemutatja és egy aknaszedő romboló mindennapjait. A két filmváltozat közül az 1954-es a sokkal jobb!

Panelmedve 2021.06.01. 13:00:21

@Nietzsche.: Nálam is az 1954-es filmváltozat a favorit. :)

Lobo Marunga 2021.06.01. 13:26:20

Csak az érdekesség kedvéért: Még nem jártam olyan antikváriumban, ahol ne lett volna belőle egy példány.

kirst 2021.06.01. 16:42:11

Nietzsche!
Az éjszakai riadó a tál eper miatt. Jó rég olvastam, de még mindig üt :)

Etniez 2021.06.01. 20:07:01

Egy ilyen főnököm nekem is volt, ezért kénytelen voltam otthagyni a munkahelyem 9 év után.
Egyszer majdnem lebasztam neki egyet. Akkor éreztem, hogy innen mennem kell, mert büntetőügy lesz a vége.
Szerencsére az én életemben jó változás állt be. Ő még évekig mérgezte a munkahely közérzetét, szerencsére később kirúgták.

gabroca 2021.06.02. 06:04:27

@Etniez: én is lebasztam volna az egyiknek egy nagyot...hülye kis vidéki paraszt feljött észt osztani pestre

Konzervtigris 2021.06.02. 17:21:38

Egy filmfeldolgozást láttam, az katasztrófa volt, szerintem nem az Általad említettek, de a könyv nagy kedvenc. A végén levő bírósági csavar miatt különösen kedvelem. Érdemes összevetni a 22-es csapdájával: mindkettő alkalmatlan katonai elöljárókról szól háborús helyzetben, de a Zendülés... sokkal korrektebb.
süti beállítások módosítása