A foci EB alatt kicsit többen néznek meccseket, melyek most két okból is érdekesebbek mint máskor: egyrészt lesznek Budapesten is mérkőzések (először június 15-én a portugálok ellen a Puskás Arénában), másrészt mert újra kint vagyunk a bajnokságon (mégpedig az "F" csoportban Portugáliával, Németországgal, Franciaországgal, a "halálcsoportot" alkotva).

Magyarország - Portugália 3:3 (2016.06.22.) Kép forrása: Index.hu

Sajnos elmondhatjuk, hogy alig van esélyünk továbbjutni, mert olyan kemény ellenfelekkel vagyunk egy csoportban, hogy valóságos csoda lenne a nyolcaddöntőbe jutás, de az igazság az, hogy tized-ennyire nehéz ellenfelekkel is ugyanez volna a helyzet. (Bevallom: én egy san marinoi - litván - andorrai trió mellett sem venném 100%-ra a továbbjutásunkat [pedig ezen országok mindegyike bőven a 130. hely után következik a világ-ranglistán]) Ugyanakkor tegyük hozzá nem mindig voltunk ennyire gyengék a fociban: 1938 június 19-én Párizsban, a Stade de Olympique Yves-du-Manoirban az olaszokkal, majd 1954 július 4-én Berlinben a nyugat-németekkel játszottunk világbajnoki döntőt. Mindkét alkalommal ezüstérmesek lettünk.

Majd jött egy nagyon hosszú mélyrepülés: 1972-ben ugyan még kijutottunk az EB -re, de utána egészen az 2016-os Európa Bajnokságig  nem jött össze számunkra ez a "bravúr". Ami a világbajnokságokat illeti: ott még mindig tart az "átok", ugyanis az 1986-os balsikerű mexikói VB óta nem voltunk világtornán. Nagyon jól emlékszem arra a bizonyos utolsó VB szereplésünkre: kamasz voltam akkoriban és emlékszem mennyire letaglózott az a 6:0 a szovjetek ellen, 1986 június 2-én (Irapuatoban). Abban az évben a szüleimmel Jugoszláviában nyaraltam (akkor még létezett ilyen ország) és idegesítő volt, ahogyan a szerbek kiröhögték a magyar rendszámú autókat, gyakran a hatost mutatva nekik a kezükkel.

A magyar foci sajnos valóban nem tartozik sem Európa sem pedig a világ élvonalába. (Jelenleg a 37.helyen vagyunk a FIFA viláranglistáján.melyen egyébként megelőz bennünket a közeli országok közül: Szlovákia, Szerbia, Ukrajna, Ausztria, és Lengyelország is.) Ez a tény - mármint sikertelenségünk a fociban - önmagában nem különösebben érdekes, hiszen minden országban más-más sport a népszerű és mindenki másban jó. A kanadaiak például jól hokiznak (most ők lettek a világbajnokok), de mondjuk Jamaica nem jeleskedik a téli sportokban (tekintve, hogy náluk egész évben 30 fok van), így ott inkább a futás az élvonalbeli sport. Az viszont mindig érdekes, ha egy országban nagy népszerűségnek örvend egy bizonyos sportág, miközben rossz az illető nemzet abban a sportban. Mert nálunk ez a helyzet. Szeretjük és nézzük is a focit, ám az istennek sem megy nekünk. A szittya nem jó ebben. Ennyi. (Egyelőre)

Az okok boncolgatásával már sokan foglalkoztak és megszokhattuk, hogy Magyarország a 10 millió foci-szakértő országa. Most mégis egy újabb vélemény következik, azért, hogy színesedjen a kínálat. Nos, sokan említették már, hogy azért gyengébb a magyar foci mint a nyugat-európai, mert itt kevesebb rá a pénz. Ezt az okot én a magam részéről kihúznám, mert nem hinném, hogy például a horvátoknak sokkal több pénzük lenne a focira, mégis VB döntőt tudtak játszani a franciákkal 2018-ban Moszkvában. (De mondhatnám a cseheket is, akik 1996-ban voltak EB döntősök, vagy a szintén nem kőgazdag görögöket, akik 2004-ben EB aranyat nyertek Portugáliában.)

A Puskás Aréna (a kép forrása: goal.com)

Szintén hallani azt is, hogy a magyar focisták labdaérzéke rosszabb, mint a nyugatiaké, ami olyan kijelentés, amit nem tudok komolyan venni. Bár azt sajnos el kell ismerjük, hogy a foci hetes képesség-kódexét illetően (gyorsaság, erőnlét, technika, pass-pontosság, lövőteljesítmény, stratégia és csapat-összetartás) valóban nem állunk túl fényesen. Ami viszont talán releváns észrevétel: az a tapasztalat alacsony szintje a magyar játékosoknál. Mármint a világ élvonalához képest. VELÜK nincs elég tapasztalatunk. Arányaiban ugyanis nagyon kevés magyar focista játszik élvonalbeli európai (vagy dél-amerikai) klubcsapatoknál, ahonnan hazahozhatná (a nemzeti 11-be) tapasztalatait. Sajnos EZ mindenképp igaz és egy olyan ördögi kört teremt, melyből egyelőre nem tudunk kitörni: játékosaink nem szereznek játék-tapasztalatokat a TOP csapatoknál, így a magyar focisták gyengék, ami miatt a magyar foci is gyenge, ami miatt alig szerződtetnek a jobb csapatokhoz magyarokat. És itt visszaértünk a körünkben a kiindulóponthoz.

Azért persze vannak biztató jelek is: kétszer is egymás után kijutottunk EB -re és 2016 június 22-én a legutóbbi EB egyik fontos csoport meccsén 3:3 -at játszottunk egy parádés mérkőzésen a későbbi Európa Bajnok portugálokkal (Gera és Dzsudzsák góljaival). Sajnos 4 nappal később Belgium 4:0 -ra alázott bennünket, így ott végünk is lett. De az a mérkőzés a 3:3 -as végeredménnyel akkor is bizonyította: van lehetőség a magyar fociban. (Most újra összekerültünk Portugáliával [június 15-én lesz a meccs] Hajrá magyarok!).

Megoldás arra, hogy jobbak legyünk? Nem tudom. Az azért biztos, hogy nem a stadion-számon múlik a dolog és nem is a pénzen. Valahogyan azt a bizonyos említett ördögi kört kellene megszakítani. Szerintem legalábbis. De ki vagyok én? Csak egy lelkes szurkoló, egy panelben élő ragadozó emlős. Csak hangosan gondolkodtam.  /06.13.23:17/