Érdekességek, filmek, történelem, közélet

panelmedve

Foci - a szittyának az nem megy?

2021. június 13. - Panelmedve

A foci EB alatt kicsit többen néznek meccseket, melyek most két okból is érdekesebbek mint máskor: egyrészt lesznek Budapesten is mérkőzések (először június 15-én a portugálok ellen a Puskás Arénában), másrészt mert újra kint vagyunk a bajnokságon (mégpedig az "F" csoportban Portugáliával, Németországgal, Franciaországgal, a "halálcsoportot" alkotva).

foci1.jpg

Magyarország - Portugália 3:3 (2016.06.22.) Kép forrása: Index.hu

Sajnos elmondhatjuk, hogy alig van esélyünk továbbjutni, mert olyan kemény ellenfelekkel vagyunk egy csoportban, hogy valóságos csoda lenne a nyolcaddöntőbe jutás, de az igazság az, hogy tized-ennyire nehéz ellenfelekkel is ugyanez volna a helyzet. (Bevallom: én egy san marinoi - litván - andorrai trió mellett sem venném 100%-ra a továbbjutásunkat [pedig ezen országok mindegyike bőven a 130. hely után következik a világ-ranglistán]) Ugyanakkor tegyük hozzá nem mindig voltunk ennyire gyengék a fociban: 1938 június 19-én Párizsban, a Stade de Olympique Yves-du-Manoirban az olaszokkal, majd 1954 július 4-én Berlinben a nyugat-németekkel játszottunk világbajnoki döntőt. Mindkét alkalommal ezüstérmesek lettünk.

Majd jött egy nagyon hosszú mélyrepülés: 1972-ben ugyan még kijutottunk az EB -re, de utána egészen az 2016-os Európa Bajnokságig  nem jött össze számunkra ez a "bravúr". Ami a világbajnokságokat illeti: ott még mindig tart az "átok", ugyanis az 1986-os balsikerű mexikói VB óta nem voltunk világtornán. Nagyon jól emlékszem arra a bizonyos utolsó VB szereplésünkre: kamasz voltam akkoriban és emlékszem mennyire letaglózott az a 6:0 a szovjetek ellen, 1986 június 2-én (Irapuatoban). Abban az évben a szüleimmel Jugoszláviában nyaraltam (akkor még létezett ilyen ország) és idegesítő volt, ahogyan a szerbek kiröhögték a magyar rendszámú autókat, gyakran a hatost mutatva nekik a kezükkel.

A magyar foci sajnos valóban nem tartozik sem Európa sem pedig a világ élvonalába. (Jelenleg a 37.helyen vagyunk a FIFA viláranglistáján.melyen egyébként megelőz bennünket a közeli országok közül: Szlovákia, Szerbia, Ukrajna, Ausztria, és Lengyelország is.) Ez a tény - mármint sikertelenségünk a fociban - önmagában nem különösebben érdekes, hiszen minden országban más-más sport a népszerű és mindenki másban jó. A kanadaiak például jól hokiznak (most ők lettek a világbajnokok), de mondjuk Jamaica nem jeleskedik a téli sportokban (tekintve, hogy náluk egész évben 30 fok van), így ott inkább a futás az élvonalbeli sport. Az viszont mindig érdekes, ha egy országban nagy népszerűségnek örvend egy bizonyos sportág, miközben rossz az illető nemzet abban a sportban. Mert nálunk ez a helyzet. Szeretjük és nézzük is a focit, ám az istennek sem megy nekünk. A szittya nem jó ebben. Ennyi. (Egyelőre)

Az okok boncolgatásával már sokan foglalkoztak és megszokhattuk, hogy Magyarország a 10 millió foci-szakértő országa. Most mégis egy újabb vélemény következik, azért, hogy színesedjen a kínálat. Nos, sokan említették már, hogy azért gyengébb a magyar foci mint a nyugat-európai, mert itt kevesebb rá a pénz. Ezt az okot én a magam részéről kihúznám, mert nem hinném, hogy például a horvátoknak sokkal több pénzük lenne a focira, mégis VB döntőt tudtak játszani a franciákkal 2018-ban Moszkvában. (De mondhatnám a cseheket is, akik 1996-ban voltak EB döntősök, vagy a szintén nem kőgazdag görögöket, akik 2004-ben EB aranyat nyertek Portugáliában.)

foci2.jpg

A Puskás Aréna (a kép forrása: goal.com)

Szintén hallani azt is, hogy a magyar focisták labdaérzéke rosszabb, mint a nyugatiaké, ami olyan kijelentés, amit nem tudok komolyan venni. Bár azt sajnos el kell ismerjük, hogy a foci hetes képesség-kódexét illetően (gyorsaság, erőnlét, technika, pass-pontosság, lövőteljesítmény, stratégia és csapat-összetartás) valóban nem állunk túl fényesen. Ami viszont talán releváns észrevétel: az a tapasztalat alacsony szintje a magyar játékosoknál. Mármint a világ élvonalához képest. VELÜK nincs elég tapasztalatunk. Arányaiban ugyanis nagyon kevés magyar focista játszik élvonalbeli európai (vagy dél-amerikai) klubcsapatoknál, ahonnan hazahozhatná (a nemzeti 11-be) tapasztalatait. Sajnos EZ mindenképp igaz és egy olyan ördögi kört teremt, melyből egyelőre nem tudunk kitörni: játékosaink nem szereznek játék-tapasztalatokat a TOP csapatoknál, így a magyar focisták gyengék, ami miatt a magyar foci is gyenge, ami miatt alig szerződtetnek a jobb csapatokhoz magyarokat. És itt visszaértünk a körünkben a kiindulóponthoz.

Azért persze vannak biztató jelek is: kétszer is egymás után kijutottunk EB -re és 2016 június 22-én a legutóbbi EB egyik fontos csoport meccsén 3:3 -at játszottunk egy parádés mérkőzésen a későbbi Európa Bajnok portugálokkal (Gera és Dzsudzsák góljaival). Sajnos 4 nappal később Belgium 4:0 -ra alázott bennünket, így ott végünk is lett. De az a mérkőzés a 3:3 -as végeredménnyel akkor is bizonyította: van lehetőség a magyar fociban. (Most újra összekerültünk Portugáliával [június 15-én lesz a meccs] Hajrá magyarok!).

Megoldás arra, hogy jobbak legyünk? Nem tudom. Az azért biztos, hogy nem a stadion-számon múlik a dolog és nem is a pénzen. Valahogyan azt a bizonyos említett ördögi kört kellene megszakítani. Szerintem legalábbis. De ki vagyok én? Csak egy lelkes szurkoló, egy panelben élő ragadozó emlős. Csak hangosan gondolkodtam.  /06.13.23:17/ panelmedve_alsosor.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://panelmedve.blog.hu/api/trackback/id/tr2916592562

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mizantróp. 2021.06.15. 14:46:52

Az Index nem merte kitenni! :)

Argus_ 2021.07.08. 10:22:13

Nagyon jó kis poszt! PONTOSAN erről van szó!

MoneyCoach 2021.07.12. 14:49:39

Szerintem egy kicsit félremagyarázod. Hosszú lesz, bocsi. :)

1. Az utóbbi 8-10 évben kezdett elindulni valamiféle fejlődés. Jelenleg van megfelelő szintű infrastruktúra is hozzá (azon most ne vitázzunk hogy mennyire értünk egyet ezzel, focikedvelőként én is azt mondom hogy erős túlzásokba sikerült esni az építkezésekkel). Míg a 2000-es években és a 2010-es évek végéig is jobbára a világranglistán a 60. hely környékén mozogtunk, addig az utóbbi időben stabilan a top40-be vagyunk, időnként a 30-ba is sikerül becsúszni rövid pillanatokra. A fejlődéshez még annyit, hogy ugyan az élvonal színvonala továbbra sem veretes, de már ki tud termelni válogatott játékosokat mind a magyar, mind külhoni nemzeti csapatok számára (mostani Eb-n a magyar mellett ukrán, szlovák és finn válogatottba is kerültek be játékosok az NB I-ből, meg talán az észak-macedónokhoz is, de abban nem vagyok biztos). Volt egy masszív időszak, amikor a magyar válogatottban 1 db(!) NB I-es focista sem kapott meghívót. Illetve amit még fontosnak tartok megjegyezni, hogy edzők terén is néha-néha sikerül elcsípni nemzetközi szinten is jegyzett trénereket, azaz valamilyen szinten már tud vonzó lenni számukra is a magyar bajnokság: Rebrov (korábbi Dinamo Kijev), Marko Nikolić (a Lokomotív Moszkvába állt tovább, BL szereplő), Paulo Sousa (NB I után volt Fiorentina, Bordeaux edzője, jelenleg lengyel válogatott szövetségi kapitánya), vagy éppen Thomas Doll (korábbi Hamburg és Dortmund edző). Valamint az utóbbi néhány évben már sikerült magyar csapatoknak eljutni a nemzetközi kupák csoportköreibe is, ami számomra inkább tűnik a tudatos építkezés eredményének, mintsem szerencsés véletlenek együttjátszásának. Ha ez stabilizálódna, valamint sikerülne a csoportkörből is esetenként továbbjutni (ahogy szokták mondani, megélni a tavaszt), akkor az egy nagyon bíztató jel lehet.

2. Miért népszerű itthon a foci, ha nem vagyunk sikeresek benne annyira?
Ehhez szerintem távolabbról kell ránézni, hogy a választ megkapjuk. Alapvetően a foci a világon az egyik, ha nem a legnépszerűbb sport. Oka, amiért ennyire el tudott terjedni, és a népszerűsége nem kopott meg az utóbbi 140 évben: nem ment át túl sok szabálymódosításon (sokszor évtizedekig voltak érvényben az addigiak), illetve marha kevés eszközigénye van. Régen akár rongyból csináltak egy lasztit a gyerekek, és lehetett játszani. Mindannyian ismerjük szerintem, amikor egy kellően nagy - lehetőleg füves (akár libalegelő minőségű) - területen ledobunk 2-2 pólót (kapufákat jelölvén), meg kell hozzá a labda és ugye a játékosok. :) És időjárástól is egész jól függetleníthető, akár még havazásban is játszható. Szóval míg egy hokihoz elég sok tényező kell (felszerelés, koritudádás, megfelelő körülmények a pályához stb.), vagy a vízilabdához az uszoda, az atlétikához sokszor speciális sporteszközök, addig a focihoz jóformán semmi, hiszen aki tud járni, az játszhatja is (nem kell megtanulni korizni, úszni, lovagolni stb.)

Szóval szerintem ez a népszerűség táplálja a dolgot, mert nem igazán van olyan ország, ahol a labdarúgás ne volna népszerű, függetlenül az elért eredményektől (mindenhol elég sok bajnoki osztály létezik, míg egyéb sportágakban a 2-3. osztály alatt kb. meg is szűnik minden liga, eltekintve néhány kivételtől).

3. A magyaroknak a legnagyobb lemaradásuk nem a technikai tudásban, a labdaérzésben vagy az erőnlétben van, hanem a játék gyorsaságában. Minél gyorsabban tudja valaki játszani ezt a játékot (lásd. spanyolok, portugálok, brazilok, németek, hollandok stb.), annál sikeresebben művelik. Tehát a gyorsaságban kell még sokat fejlődni (de meg lehet nézni a korabeli felvételeket, amikor még a magyarok jók voltak, akkor az ellenfél sokszor csak kereste a labdát, ahogy szokták mondani). Minél előbb megjátszani a labdát, minél komplexebben átlátni a játékhelyzeteket. Tisztán látszott, hogy amikor jó védekezéssel tudtuk lassítani a németek, franciák és portugálok játékát, akkor nem domborodott ki a tudásbeli különbség olyan dominánsan.

4. Abban teljesen igazad van viszont, hogy egyelőre sajnos még így is kevés topbajnokságban (vagy akár topcsapatban) vannak ott a labdarúgóink. A sikeres nemzeti szereplésekhez szükséges lenne 2 csapatra való (tehát 20-22), topbajonságban meghatározó szerepet játszó, rendszeresen játéklehetőséghez jutó focistákra.

Az elmúlt 20 évet én is végigszenvedtem :D amikor mindig volt valami kifogás, és mindig csak a reménykedés maradt, meg a selejtezők első 3 meccsének a végéig a számolgatás. De most határozottan úgy látom, hogy ha nem is rohamtempóban, de valós fejlődés tapasztalható. Attól persze még tényleg marha távol vagyunk, hogy mi oktassuk a világot mint anno (mert jegyzett edzőnk meg végképp nincs, Dárdai a legveretesebb név), de a mostani már egy korrekt, vállalható szint.

Lang Zoltán 2021.07.13. 23:17:03

1954 Bern, Svájc és nem Berlin
süti beállítások módosítása