Érdekességek, filmek, történelem, közélet

panelmedve

Számít e hogy kiért hagynak el bennünket?

2021. július 05. - Panelmedve

Érdekes kérdés, el lehet rajta gondolkodni: "számít e, hogy kiért hagynak el bennünket?" Persze vannak, akiknek az életében egyetlen egyszer sem vetődik fel ez a dilemma, mert szerencsések és soha nem történik meg velük az egész, vagyis: soha nem csalják meg őket és soha nem válnak el tőlük. (Ezúton is gratula nekik!) Csakhogy ott van a kevésbé szerencsések köre is, akik viszont további három csoportba sorolhatóak: elsők azok, akikkel megesik mindez ráadásul nagyon komoly szenvedések közepette, mert amikor bekövetkezik, akkor még elő a kapcsolatuk a párjukkal, vagyis még kötődnek hozzájuk és még szerelmesek beléjük. Aztán ott a második csoport (ahová magam is tartozom), akikkel olyan módon esett meg a szakítás (válás), hogy már régen kihűlt a kapcsolatuk, sőt az már inkább csak szenvedéssel  volt terhes, így nem okozott nekik nagyobb fájdalmat a különválás. (Persze azért így is megviselte őket a dolog, az esetleg már meglévő gyerekek, a megváltozott élethelyzet és az "elhagyás-élmény" miatt.) Végül a harmadik körbe azok tartoznak, akik kulturáltan, közös megegyezéssel válnak el (vagy szakítanak) és csak KÉSŐBB találnak új párt maguknak, így a szenvedés szintén minimális.

elhagyas.jpg

A kép forrása: www.stephanspeaks.com/forgive-cheated/

Ha elhagynak bennünket (itt hangsúlyoznám nem megcsalnak, hanem tényleg elhagynak) akkor ugyanúgy egy bizonyos fájdalomskálán megyünk végig - mely különböző fázisokból áll - mint egy súlyos betegség esetében (elutasítás, düh, alkudozás, depresszió, belenyugvás). Persze ebben az esetben ez többnyire módosul pontosan ebben a sorrendben: 1. düh (amikor megtudjuk az elhagyás tényét), 2. kíváncsiság (ki az a másik, aki miatt elhagynak, vagy elválnak tőlünk), 3. depresszió (miért történt ez velem), 4. belenyugvó gyűlölet (elhagyott, de gyűlölöm érte őt is meg az új párját is). Ami a legutolsó fázist illeti: az esetek felében "beletörődő semlegességgé" változik az idő múlásával, vagyis elfogadjuk az új helyzetet, továbblépünk a "ha megnyerte hadd vigye" életfilozófiával (az esetek másik felében hosszú a folyamat, vagy örökké tart).

A kérdés ezen a ponton: számít e az, hogy akire lecserélnek bennünket, az kicsoda? Számít e, hogy okosabb, sikeresebb, gazdagabb, fiatalabb vagy szebb e nálunk? Ha a saját esetemre gondolok: igen. Ha az általam ismert esetekre gondolok: igen. Valahogyan úgy vagyunk kódolva, hogy folyamatosan összehasonlítjuk magunkat másokkal. Erre kondicionál bennünket az iskola, a munkahely és az egész élet. Az iskolában érdemjegyeinket az osztálytársakéhoz mérjük, a munkahelyen a többiek fizetés-emelkedéséhez viszonyítjuk sajátunkét és az élet minden területén versengésre kényszerülünk. Mindig másokhoz mérjük magunkat, még a  reklámok és a filmek is erre ösztönöznek bennünket, hiszen mindenki a karcsú modellekre a csinos színészekre és a jóképűen sármos sztárokra akar hasonlítani. Miért épp a magánélet lenne kivétel?

Ha úgy érezzük, hogy egy nálunk fiatalabb, okosabb, sikeresebb, jobb külsejű idegen szakítja el párunkat, bizony rosszabbul esik, mint egy olyan harmadik fél esetében, akit nem tartunk különbnek. Aztán persze itt jön be az, hogy kinek mi számít? Mi van akkor például, ha jobb külsejű ugyan de egyébként sikertelenebb, vagy rosszabb külsejű nálunk, de sikeresebb az életben? Az egész akkor tud duplán ütni, ha még mindezen dilemmákon túl nekünk magunknak, meg nem jön össze (az istennek se) az új pár megtalálása. Ekkor azt érezzük, hogy ő boldog egy másikkal (aki jobb parti nálunk) én meg itt maradtam egyedül (és senkinek sem kellek). Aztán csillapíthatja belső vívódásunkat ha időről  - időre (átmenetileg vagy tartósan) párra lelünk. 

Saját tapasztalat, hogy a végleges elhagyásoknál - főleg hosszabb kapcsolatok esetében - az ellentétes szempontrendszer dominál (főleg ha a nő az, aki elhagyja a férfit). Vagyis ha például az új társat találó nő párja sport-mániás volt, akkor az új partnere egy önmagát jobban elengedő férfi lesz, ha a régi kapcsolat munkamániás volt, akkor az új szabadidő fan lesz, ha a régi konzervatív, akkor az új liberálisabb és ... ha a régi szoros kapcsolatot szeretett fenntartani (testesebb alkattal, értelmiségi munkával), akkor az új egy lazább viszonyt kedvelő, vékonyabb, gyakorlatias (pl szerelő típus) lesz. ... stb, stb.

Nyilván igazak a legősibb mondások: "az idő minden sebet begyógyít" és ha valaminek be KELL következnie, akkor az úgyis bekövetkezik (és úgy van jól). Mindenki megérdemli azt, akit magának akar és senki nem főnyeremény még akkor sem, ha az első időkben "nagyon jó embernek" tűnik a hölgy szemében. Aki ugyanis félreismerte az első kapcsolatát, az félreismeri a másodikat is és elkövet majd megint hibákat, mert a mélyen benne kódolt "érték fel nem ismerés" és felszínesség úgyis kihozzák a konfliktusokat. Csak ezúttal új köntösben.

Egy biztos: az elhagyás után (ha az tényleg végleges) elpocsékolt idő minden perc, amit arra fordítunk, hogy a másikra gondolunk. Élje életét, tegyen, amit akar és minden energiánkat a saját boldogulásunkra kell fordítanunk. Akkor is, ha az a személy, akit helyettünk választott szebb és sikeresebb nálunk és akkor is, ha rondább és sikertelenebb. (... és akkor is, ha minden értéke az, hogy a korábbi társ ellentéte.)

Köszi, hogy szavaztál!

2021.07.07.10 óráig: 403 szavazat érkezett (köszönjük), aminek 29% -a (116 voks) jelezte, hogy "egyáltalán nem számít" annak személye, akiért elhagynak bennünket. Viszont 71% szerint számít.

panelmedve_alsosor.jpg

 2021.07.04.(23:55)

A bejegyzés trackback címe:

https://panelmedve.blog.hu/api/trackback/id/tr4416612906

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Örömhernyó 2021.07.05. 16:30:33

Engem hagytak el többször. Volt, hogy a nő előbb szakított velem, de akkor már egy ideje éreztem, hogy vége lesz, így nem volt akkora meglepetés. Szellemileg nem illettünk össze, de a szex jó volt. Ő egy vidékről városba felkerült, felelőtlen, buta csaj volt, főiskolán bukdácsolt (nem valami nehéz szakon, hanem egészségügyi főiskolán), de a szexet szerette. Miután szakított velem, addig voltam szomorú, míg haza nem értem. Aztán a barátaimnak má azt bírtam mondani, hogy nehéz lesz pótolni a jó szexet.
Aztán ez a bejegyzés csaj összejött valami kidobó arccal (előttem is ilyen lumpen formákkal mozgott). Akkor esett le, hogy én voltam az életében a kilengés, az abnormalitás. Pont mert én egy normális srác voltam.

Másik csaj akkor lépett félre (smárolt), amikor külföldön voltam hónapokig. Chat-en vallotta be, meg az a srác is bocsánatot kért e-mailben, akivel smárolt. Vállat vontam. Aztán amikor visszatértem Magyarországra, akkor pr napot eltöltöttem a csaj családjánál, annyit szexeltem vele, amennyit csak bírtam, majd vissza külföldre.

Először fáj a megcsalás, elhagyás, de a sokadig alkalommal beleszokik az ember. Aki tizen- és huszonévesen túlesik ezeken az első pofonokon, elutasításokon, az jobban tudja kezelni a helyzetet idősebb korában. Aki harmincas, negyvenes éveiben szenvedi el az első csalódást, az megzuhan.

Nekem az segített, hogy beláttam, hogy egyik csaj se volt főnyeremény, sőt. Emberileg nullák, persze hogy ezt belássam, az kellett, hogy csalódjak bennük. Mindenki szerint örülhettek, hogy olyan srácot találtk, mint én. Nem tudtak felnőni a feladathoz, bennük mint emberekben csalódtam, így nem hiányoztak. Semmi tisztelet, szeretet nem maradt bennem irántuk. Good riddance, ahogy a művelt francia mondaná.

Az is segít, ha közben sikere van az embernek más nőknél. Nekem mindig volt sikerem, fiatalon konkrétan ők jöttek oda ismerkedni, ez megalapozta azt a tudatot, hogy értékes vagyok, nem egy buta picsa félresmárolása határozza meg az önértékelésemet, ez nem engem minősít, hanem őt.

Az is segít, hogy miután elváltak útjaink, soha egyiket se kerestem, teljesen kirekesztettem őket az életemből.

Almandin 2021.07.05. 19:52:41

@Örömhernyó: Gondolom, sokszor meg te hagytad el a nőket. Ugyanis állításod szerint sok volt belőlük. Másrészt ha sok nőd volt, akkor biztos te is félreléptél időnként. Azt bezzeg szabad? Miért, ha valakivel annyira összemelegedtél volna, hogy összeházasodtok, akkor hogyan biztosítottad volna a változatosságot?

studkell 2021.07.05. 20:07:16

Panelmedve: Helyesen "Számít-e", kötőjellel. De csak mert végre egy blogger, aki helyesen tud írni, ragozni, központozni, szóval ez nem fikázás; épp ellenkezőleg!

Örömhernyó 2021.07.06. 02:07:11

@Almandin: "Másrészt ha sok nőd volt, akkor biztos te is félreléptél időnként. Azt bezzeg szabad?"

Ha valakinek sok nője volt, akkor biztos félre is lépett... Ez előítéletes gondolkodás.

"Azt bezzeg szabad?"
Én senkinek nem mondtam meg, hogy mit szabad és mit nem. Csak azt írtam le, hogy nálam egy elég gyors elidegenedés ment végbe, amikor megcsaltak, azonnal emberileg olyan mélyen csalódtam a nőben, hogy onnantól nekem nem volt se visszaút, se hosszú szenvedés. Minden egyből a helyére került, ő ilyen, mindig is ilyen volt, csak én nem láttam ezt, mert szerelmes voltam vagy naiv. Pláne ha valami primitív pasival dugott félre, akkor aztán elég hamar túltettem magam rajta, mert egyből nyilvánvalóvá vált, hogy neki ez a szint kell. Hisz ő is olyan.
"ha valakivel annyira összemelegedtél volna, hogy összeházasodtok, akkor hogyan biztosítottad volna a változatosságot?"
Amikor szerelmes voltam, akkor nem akartam mást. Volt olyan lány, aki szerelmes volt a házasságba. Konkrétan házasságmániás volt, az esküvő, háziasszony lét, jólkereső pasi meg hordja haza a pénzt. Egy pár hónap alatt rájöttem, hogy ő ugyan belém szerelmes, de a házasság gondolatába még inkább.
Arról gondolom még nem hallottál, hogy egy pár nyit mások felé, kölcsönös beleegyezéssel, hármas szex, négyes, párcsere, swinger. Én elég sok párnál voltam harmadik, normálisabbak voltak, mint a monogám párok vagy egyedülállók, akiket ismertem. Igaz, ehhez meg kell találni a megfelelő partnert. Nem kell megcsalni a másikat ma már. Egyeseknek bejön a nyitott kapcsolat (nekem nem, az jellemzően szakításhoz vezet), vagy a közös kalandozás (hármas, négyes, párcsere), ez utóbbi nekem is megfelelt volna.

Amikor én hagytam el valakit, akkor jellemzően elég sokáig vergődtem a kapcsolatban boldogtalanul, gyakran sajnáltam a lányt, hogy mi lesz vele, ha én elhagyom, ki fog vele foglalkozni. Aztán idővel annyira csalódtam benne, hogy elkezdtem bántani. Lényegében addig szenvedtem elég látványosan a kapcsolatban, míg a lány észre nem vette és szakított velem.

Kovácsné · http://kovacsne.blog.hu 2021.07.06. 08:57:41

@Örömhernyó: Hehe... nem tudom hány éve volt az eset, de még mindig fél oldalat megér a "buta picsa félresmárolása". Biztos tényleg te vagy a tutiász magabiztos ezernőtmegfektető ötösbendugó nyerőgép.

Panelmedve 2021.07.06. 09:58:39

331 kitöltőnél: csak 29% (vagyis 97 szavazatot leadó) mondja azt, hogy neki egyáltalán nem számít, hogy aki miatt elhagyják, az milyen ember.

pragmatika 2021.07.06. 11:23:32

"Ha úgy érezzük, hogy egy nálunk fiatalabb, okosabb, sikeresebb, jobb külsejű idegen szakítja el párunkat, bizony rosszabbul esik, mint egy olyan harmadik fél esetében, akit nem tartunk különbnek."

Mert ?
Erősebb csapat ellen nem szégyen kikapni. :) El kell felejteni a másikat, egy új partner bevonásával. Aztán annyi.

Örömhernyó 2021.07.06. 13:59:55

@Kovácsné: Ha ismernéd a kommentezési szokásaimat látnad, hogy szinte mindig bőven írok, teljes mondatokban. Ettől olyan érzéseblehet az olvasónak, hogy nagyon érdekelba téma vagy frusztrál. Nem erről van szó, csak szeretem kifejteni az álláspontomat.

A posztoló kérdést tett fel és szavazásra invitált és a lehetséges válaszok közt nem volt ott, amit gondolok. Tehát hogy számít kivel csalnak meg, kiért hagynak el. De nem mert sikeresebb vagy jobb pasi, hanem pont mert az általam dugott nők egy része lejjebb adta az igényeit, illetve hát eleve olyanok voltak, vidéki buta picsák, csak én láttam beléjük többet. Tehát az, hogy elhagytak és kiért, valójában megmutatta az igazi arcukat, szintjüket. Ezért nem is hianyoztak semmilyen vonatkozásban, kivéve a szexet.

Azt akartam ebből kihozni, hogy a posztoló rosszul áll hozzá az egészhez

Almandin 2021.07.07. 00:16:30

@Örömhernyó: Szerintem te csak addig maradsz a kapcsolatban, amíg "szerelmes" vagy. Értsd: amíg tart a kémia. Ezzel csak egy baj van. Az, hogy akkor senkivel nem maradsz együtt néhány évnél tovább. Még ha nem is másért hagyod el a nőt, akkor is elhagyod. Az, hogy később rájöttél, hogy a másik igénytelen, buta liba, az azt mutatja, hogy a szerelem vak. Lilaködös állapotban gondolom, hercegnőnek tűnt a buta, jellemhibás nő. Valószínűleg túl gyorsan összejöttél velük, valami naiv romantikus meséken nevelkedett gondolkodás miatt (régebben te írtad, hogy fiatalon romantikus voltál), utána kezdted kiismerni a másikat. Pár év alatt elmúlt a kémia, és a tündérke helyén egy boszorkányt találtál. Na, én ezért nem jövök össze gyorsan senkivel, mert a pofára esés annál nagyobb lehet.
Nagyon is hallottam párcseréről, meg csoportszexről. Nos, ez nem mindenkinek való. Számomra még az is elfogadhatóbb, ha egy pár tagjai akár a másik hallgatólagos beleegyezésével félrelépnek, mert a szex sokak számára kétszemélyes, intim dolog, nem csoportos valami. Ma divat is lett, hogy a férj pár év múlva, ha ráun a feleségére, hármasszexszel akarja feldobni az ellaposodott nemi életüket. Ez amiatt is lett gyakori, hogy sokan a pornót nézik folyton, ahol gyakori a többszereplős felállás. Sajnos olvastam olyan eseteket, hogy a férfi belezsarolta a párját a csoportszexbe, közölte, hogy szakít, ha nem lesz, valamint elmaradott, prűd nőnek gúnyolta a párját. Sok nő meg ilyenkor lemegy kutyába és engedelmeskedik (a magyar nők nagy részébe még eléggé belenevelték, hogy a férfi igényeit mindenben ki kell szolgálni, alá kell rendelődni).

Örömhernyó 2021.07.07. 03:49:19

@Almandin: " naiv romantikus meséken nevelkedett gondolkodás miatt (régebben te írtad, hogy fiatalon romantikus voltál), utána kezdted kiismerni a másikat. Pár év alatt elmúlt a kémia"

Ez teljes mértékben igaz. Engem tipikusan jó gyereknek neveltek. Illedelmesnek, segítőkésznek, empatikusnak. Ezért aztán el se tudtam képzelni, hogy egy nővel lehet úgy is szexelni, hogy nem vagyok bele szerelmes, nem teszek meg érte mindent, nem vagyok vele kapcsolatban, a kapcsolatban pedig nyilván teljes odaadás, a másikban való teljes feloldódás volt számomra a cél. Mert aki csak megdugja a nőt, az egy barom állat, aki tiszteli őket az egyből azzal indít, hogy ha nem is holtomiglan-holtodiglan, de járunk, komolyan, bármit is jelentsen ez... Így gondoltam én a nőkre, mint éteri lényekre, akik nem csak dugni akarnak, hanem "komoly" kapcsolatot. Ezért aztán meg akartam felelni ennek a téves elképzelésnek, olyanokkal is egyből komoly kapcsolatot akartam, akik amúgy nem igényelték volna ezt éd abszolút alkalmatlanok voltak rá, mert gyerekesek voltak vagy országos ribancok vagy csak a házasság gondolatába voltak belezúgva, mindegy kivel. Azt hittem az a fair hozzáállás, hogy kapcsolatra törekszem a nővel aki szexuálisan vonz, egy normális férfi csak így állhat hozzá. Ezért több olyan lánnyal is összejöttem, akikkel csak dugni kellett volna a barátaim szerint és néha még az adott lány szerint is. Én el se tudtam képzelni, hogy egy nő nem komoly párkapcsolatot akar tőlem, csak egy kiadós szexet. Naiv voltam, kis romantikus, nem ismertem a nőket, piedesztált emeltem őket. Ma már tudom, hogy nem tiszteletlenség csak szexelni valakivel, ha neki csak arra van igénye az adott helyzetben.

A többesszexek során megismert párok közt voltak teljesen normálisak, sokkal kiegyensúlyozottabb, felelőségteljesebb embereket ismertem meg úgy, mint fiatalon a kortársaimmal bulizva. Rendes állás, felelősségteljes munkakör, család, egzisztencia, csak mellette hetente, kéthetente vendégül láttak egy éjszakára. És ott nem voltak alkohollal szétcsapott gátlások, teljesen kultúráltan ment az egész.

Abban egyetértek, hogy sokszor a nőt a férfi vezeti be a többesszexbe. Lehet érezni, ha az egész a férfi fantáziájaként indult, de olyannal soha nem találkoztam, hogy a nőt prűdnek gúnyolta volna a férfi és ezzel célt ért volna. Ebben az is benne van, hogy Magyarországon elvárják a nőktől, hogy szendék legyenek, várják meg, amíg a férfi kezdeményez. Nyugaton azért a nők kezdeményezőbbek, felvilágosultabbak, nem kell őket rávenni semmire, mert szabadabban gondolkodnak. Magyarországon a nők nagy része elvárja, hogy a partnere találja ki, hogy a nőnek mi a jó, mire vágyik, majd a férfi tudja, ha igazi férfi... Nekem ez nem szimpatikus.

Almandin 2021.07.07. 14:12:07

Az illedelmesség és az empátia meg a naivitás szerintem nem feltétlenül összetartozó fogalmak. Én pl. nem vagyok naiv, hiszékeny, de szeretem, ha valaki udvarias, én is a legtöbb helyzetben igyekezek az lenni, empátiám is van, csupán arra vigyázok, hogy ki ne használják a jóindulatomat. Szerintem sok fiatal régebben azért volt naiv, mert a mi fiatal korunkban nagyon sok romantikus filmet vetítettek a tévében, sok Danielle Steel, meg hasonló volt forgalomban a könyvesboltokban és a fiatalok sok ilyesmit olvastak. Pluszban lehet, hogy a szüleid-nagyszüleid valami vallásos protestánsok voltak, akik nagyon idealista módon neveltek.
A többesszexnél el tudom képzelni, hogy attól, hogy ilyet csináltak, még decens polgárok voltak. A szexuális szokások és a műveltség, pozíció nem feltétlenül függnek össze (lásd pl. Szájer esetét). Engem pl. azért taszít a csoportszex, mert nagyon személytelennek érezném. Rá nem tudna venni senki. Szerintem az, hogy ez ma reneszánszát éli, a pornó hatása. Attól függetlenül, hogy már az ókorból is maradtak fenn erről ábrázolások, ma szerintem a nagy népszerűsége a pornóipar miatt van. A pornófüggők idővel csak egyre extrémebb látványtól tudnak felizgulni, ezért van ott sok csoportszex, perverziók, BDSM, nőalázás, meg hasonlók. A függők saját nemi élete tönkremegy, a saját partnerük is már csak extrém helyzetekben izgatja őket. Ma ráadásul az internet lehetőséget ad ahhoz, hogy ne kelljen lebukni a kollégák, szomszédok, rokonok előtt. Még ma is sokan elítélik, ha valaki orgiázik, ezért fontos a diszkréció. A net előtti világban könnyebben le lehetett bukni, ha élőben keresett valaki partnereket csoportszexre. Ma ezt könnyebb elrejteni a kíváncsi szemek elől.
A nők szerepével kapcsolatosan igazad van. Nálunk nemcsak a szexuális kezdeményezés terén, hanem sok más kérdésben is alárendeltségre nevelik a nőket (legalábbis sokan, mert azért már itt se mindenki ilyen). Amúgy én olvastam olyan kommentet itt a blog.hu-n is, évekkel ezelőtt, ahol egy nő leírta, hogy zsarolta bele a férje a hármasszexbe. Amikor erre felhívtam a figyelmét, még ő sértődött meg. Hát igen, nehéz lehet valakinek a saját szolgalelkűségével szembesülni.
süti beállítások módosítása